Augusztusban rendhagyó módon választottuk meg budapesti irodánkban a Hónap Dolgozóját! Egy kedves diák kollégánk nyerte el a címet, aki tanulmányai elvégzése után most főállásban folytatja karrierjét, mint grafikus. Mivel szerves része volt a csapatunknak, ezért úgy gondoltuk, hogy most eltérünk a munkával kapcsolatos kérdésekről és visszaidézünk pár pillanatot, ami a vele való közös munkát jellemezte, illetve Attila is mesél kicsit a velünk töltött időről.
Attila 2016 márciusában kezdte csapatunk segítését, főként grafikusként. Neki köszönhetjük több kampányunk arculatát, az állásbörzék és rendezvények megjelenéseinek terveit, nyomtatott kiadványokban való megjelenéseinket. Emellett piackutatási feladatokban is részt vett, illetve sofőrként is helyt állt.
Zsófi:
Több közös élményem van Attilával, mégis egy munkahelyi jelentet emelnék ki mindközül, hisz a munkavégzése miatt kapta meg ezt a díjat ebben a hónapban. Én azt az időszakot szerettem a legjobban, az Attilával való ismeretségem során, amikor egy irodában dolgozhattam vele együtt. Akkor még heti 2-3 napot bent töltött és innen végezte a feladatait. Amikor én voltam beosztva ezeken a napokon, akkor mindig szólt a zene, az én gépem hangafaláról. Attila a nap végére már kezdte megunni a sablonos zenéimet. Ilyenkor a belső kommunikációs csatornánkon mindenféle zenék linkjeit kezdte átküldözgetni, amik jócskán elütöttek stílusban az előzőektől. Ezekkel a zenékkel mindig feldobta a hangulatot és mosolyt csalt az arcunkra.
Szandra:
Attilával a legemlékezetesebb élményem egy közös túra volt. A hegyről lefelé elveszítettük az útvonaljelzéseket és egy szurdokba keveredtünk. Egy ponton túl nem volt visszaút és egyedül lejjebb sem tudtam jutni. Attila a saját életét is kockáztatva segített le. Bátor vállalkozás volt, ezért azóta is hálás vagyok neki.
Kriszti:
Már Attila állásinterjúja is emlékezetes volt. Több hibát is elkövetett: késett (bár szólt, hogy nem ér ide időben), rágózott, és amikor fel akart állni, majdnem felborította a széket. Azonban nyert a szimpátia és Attila személyisége.
Egy logisztikai munkára hallgattuk meg, viszont mivel megmutatta a portfólióját, grafikus munkára vettük fel a Meló-Depó irodába. Azóta rendíthetetlenül színesítette a csapatunkat.
Dóra:
Számomra hirtelen 2 dolog jut eszembe, az egyik szintén ahhoz kapcsolódik, amikor nálunk kezdett és, hogy ezt milyen hihetetlenül lazán kezelte.
A másik pedig az állásbörzéken és egyéb rendezvényeken való kitelepülések helyszíni előkészületei voltak, a közös ötletelések, mindig tudott a szokásostól eltérő ötletet hozni.
Lilla:
Amikor ide kerültem a céghez és betanultam, akkor Attila már nálunk dolgozott. Kint ültem a külső irodában, érkeztek a diákok, ezer új inger és infó ért. Nagyon akartam tanulni, megfelelni az elvárásoknak és sokat aggódtam, hogy jól csinálom-e a dolgom. Habár az akkori irodavezetőm, Dóra nagyon kedves és segítőkész volt velem, örültem, hogy Attila is velünk ült egy irodában.
Attilának legtöbbször gőze sem volt az én munkámról, de mindig megpróbált nekem segíteni, így együtt szerencsétlenkedtünk, amíg nem jött Dóra, hogy valóban megoldja a problémát és a nyomtató se robbanjon fel.
Az irodában töltött első néhány hónapban Attila kedvessége, segítőkészsége, figyelmessége és faviccei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy jól érezzem magam az új közegben és könnyen be tudjak illeszkedni a csapatba.
A közös élmények után Attila is megosztotta velünk gondolatait:
Hol is kezdjem… talán ott, hogy még sosem voltam hónap dolgozója, itt létem alatt, szóval nagyon jól esik, hogy rám esett ezúttal a választás, illetve így pótolva is lett az előző Depós bögrém is, ami sajnos eltört (a mostanira jobban vigyázok majd).
Mai napig hálás vagyok a cégnek, hogy itt grafikusi pályámat anno suli mellett elkezdhettem és rengeteget fejlődhettem. Megfordultam már pár helyen, de azt hiszem, a Depó lesz mindig is az a hely, amire ha visszagondolok, akkor eszembe jutnak nagyszerű főnökök, akikkel inkább haverok voltunk/vagyunk, mintsem kollégák. Továbbá a rengeteg itt megfordult kollegina (és talán 2-3 kolléga), valamint főállású munkatársak, akikkel rengeteg közös csapatépítőnk volt és sosem hagyták, hogy kimaradjak bármilyen buliból is, ha kellett szó szerint támogattak. 😉
Inkább egy családhoz hasonlítanám ezt a közösséget, ahol nagyon nagy összetartással és szakértelemmel dolgozik mindenki, ezt bizonyítja az is, hogy amikor épp nem volt sok grafikusi teendőm, akkor is egyből megkerestek különféle diákmunkákkal, amelyek ilyenkor nagyon jó pluszt jelentettek.
Rengeteg az emlék, szinte nem volt olyan nap, ami nevetés nélkül telt volna az irodában, mert ha épp nem a távirányítós kamionnal szórakoztunk, akkor a konyhában ment a sztorizás.
Jövőre tölteném a negyedik évemet ebben a nagyszerű és változatos csapatban, de a diákélet sem tart sajnos örökké, és én nagyon jó útravalót kaptam a Depótól, amit a következő főállású munkahelyemen tudok majd kamatoztatni.
Nehéz ennyi emléket pár sorban összefoglalni, de az biztos, hogy a jövőben is igyekszem majd ellátogatni a Meló-Depó irodába.
Gratulálunk még egyszer Attila a hónap dolgozója címhez, és köszönjük, hogy megosztottad velünk ezeket a sorokat! Sok sikert kívánunk Neked!
Vélemény, hozzászólás?