A februári hónap dolgozója Budapesten Papp Zsófia lett, aki HR területen végzett munkájával érdemelte ki ezt a címet. Zsófi januárban fejezte be tanulmányait, illetve gyakornokként márciusban fejezte be munkáját. Mindig lehetett rá számítani és gördülékenyen zajlott vele a közös munkavégzés, amiért hálásak vagyunk neki.
Az interjúban válaszolt nekünk arra, hogy milyen tapasztalatokat szerzett, ad egy kis tanácsot azoknak, akik most kezdnek el gondolkodni a szakmai gyakorlatot illetően, illetve elmesélt egy vicces történetet is, ami a munkája során esett meg vele.
Mesélj egy kicsit magadról!
Idén januárban fejeztem be a Pázmányon a pszichológia mesterképzést, társadalom és szervezetpszichológia szakirányon. Szabadidőmben szívesen sétálok, túrázok vagy társasjátékozok. Ezen kívül még nagyon szeretek új városokat felfedezni.
HR gyakornokként dolgoztál, tudnál kicsit mesélni a munkakörödről? Milyen feladatokat láttál el?
Sokféle feladatot kaptam, például én szerveztem a havi orvosi alkalmassági vizsgálatokat, vezettem a jelentkezői adatbázist, szabadság és létszám riportokat készítettem, valamint részt vehettem az önéletrajzok szűrésében, telefonos és személyes interjúkon, a beléptetési folyamatban és a cég rendezvényeinek szervezésében is.
Milyen tapasztalatokat szereztél a diákmunka alatt, amiket átültethetsz már egy főállású pozícióba is?
Úgy gondolom, hogy az itt eltöltött idő alatt sikerült megérteni és átlátni a HR folyamatokat. Ha egyszer ezen a területen keresnék munkát, az itt tanultakat nagymértékben tudnám kamatoztatni.
Milyen nehézségekkel néztél szembe a munka kezdetekor? Hogyan kezelted ezeket, mit tanácsolsz azoknak, akik még most állnak szakmai gyakorlat előtt?
Minden nagyon új volt, próbáltam az összes fontos információt megjegyezni. Ha nem sikerült, mérges voltam magamra, hogy már többet kéne tudnom. De végül rájöttem, hogy időt kell hagynom magamnak és nem félni valamire többször is rákérdezni, ha nem világos. Szerencsére a munkatársaim is mindig megértőek és segítőkészek voltak.
Tudnál mesélni egy vicces történetet, ami a munkád során történt?
Pár héttel azután, hogy el kezdtem dolgozni, valakivel személyesen kellett beszélnem. Igaz, hogy az első napomon körbe vezettek és bemutattak mindenkinek, de a több mint száz dolgozóból alig emlékeztem valakire. Biztos voltam benne, hogy hol találom, akit keresek, így nem is kértem segítséget. Persze teljesen más részen kerestem, az emeleten kívül semmi nem stimmelt, így kétségbe esve kértem tanácsot az azon a helyen ülőtől ahová érkeztem. Először kinevetett, mivel teljesen más részen voltam, aztán pedig elmagyarázta merre kell mennem.
Mi a véleményed a Meló-Depóról?
A jelentkezésem és a helyi interjú során is nagyon kedvesek voltatok velem, ha valamilyen kérdéssel fordultam felétek, mindig gyorsan reagáltatok. Emellett a velem egy munkahelyen dolgozó diákok ügyintézése miatt havi szinten is tartottam a kapcsolatot az iskolaszövetkezettel, ami mindig gördülékenyen ment.
Köszönjük válaszaidat és még egyszer gratulálunk, további sok sikert kívánunk!
Vélemény, hozzászólás?