Ebben a hónapban is örömmel osztjuk meg veletek a Hónap Depósa címet elnyerő diákunkat, Maklári-Klekner Tamást!
Tamás több, mint egy éve kiemelkedő szorgalommal dolgozik tanulmányaival párhuzamosan a Meló-depón keresztül.
Mesélj egy kicsit magadról, jelenleg mit tanulsz, és milyen munkát végzel a Meló-Depó által?
Maklári-Klekner Tamás vagyok, építőmérnöknek tanulok és egy generálkivitelező cégnél dolgozom másfél éve. Gyakornokként, majd junior előkészítőként dolgoztam, jelenleg a cég leányvállalatát egészítem ki hasonló munkakörben.
Mi az, amit szeretsz a munkádban?
A munkámban azt szeretem, hogy fontos, amit csinálok és van eredménye is. A kollégáim számítanak rám és van felelősségem, ami által nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem és még gyűjthetek.
Hogyan oldod meg, hogy beleférjen a munka a szabadidődbe a tanulás mellett?
A szabadidőmet igyekszem a magam és a karrierem fejlesztésére felhasználni, ezáltal a munkát is inkább tanulásnak fogom fel.
Hogyan érzed, formált rajtad ez a munka, értek olyan tapasztalatok, amiket tudsz kamatoztatni a jövőben? Ha igen, ezek mik voltak?
16 éves korom óta aktívan dolgozom, de mindig van hova fejlődni és igyekszem minden lehetőséget megragadni, ahol tudásomat kamatoztathatom. A szakmámban igazi tudást a munka során gyűjtöttem, sokszor voltam kivitelezés helyszínén, ahol nem fiktív, tankönyvből vett esetekkel kellett foglalkozni, hanem mérnöki szemléletet igénylő megoldásokat kellett eszközölni. A fejlődésemhez sokat hozzátett, hogy az első 3 hónapban volt egy mentorom, akivel nagyon feszített tempóban dolgoztunk együtt több projekten párhuzamosan. A feladataimhoz tartozik a megrendelővel és az alvállalkozókkal való folyamatos kapcsolattartás, így a kommunikációm is sokat fejlődött, sokkal magabiztosabb vagyok egy megbeszélés során, vagy egy beszélgetés kezdeményezésénél. Rálátok a jelenlegi piaci helyzetre és tudom, hogy miben kell fejlődnöm, hogy később is értékes lehessek.
Megosztanál velünk valamilyen szórakoztató történetet, ami a munkahelyeden történt?
A mentorom egy hónap itt töltött idő után elment másfél hét szabadságra, így minden közös feladat rám hárult, amivel nem volt probléma csak, amikor egyszerre csörgött két telefon és csak egybe tudtam beszélni. 😊 Abban az időszakban nem volt olyan munkafolyamat, amit az elejétől a végéig úgy tudtam volna elvégezni, hogy közbe ne kelljen másba belekezdenem, hogy a nap végére mindent letudjak. Nagy motiváció volt, hogy ennyire bíznak bennem és amikor visszatért a szabadságáról megdicsért, hogy nem maradt semmi feladat (arról a hétről) és nem is hibáztam.
Mit tanácsolsz egy olyan embernek, aki most keres diákmunkát?
Én azt javaslom, hogy ha bárki dolgozni szeretne, akkor adjon bele a tudásához mérten mindent, mert fontos az, hogy legyen eredménye és értelme annak, amit csinál, illetve igyekezzen olyan munkát találni, ami érdekli így sokkal céltudatosabban tud fejlődni.
Mi a véleményed a Meló-Depóról és a project vezetődről?
Bármi kérdés merült fel, mindig segítőkész és gyors reakciót kaptam, örülök az együttműködésnek.
Még egyszer gratulálunk, köszönjük az együttműködést!
Vélemény, hozzászólás?